Ezerszer csókol benneteket; Rina.
 |
| Harry által írt dal dallama Wonderwall |
Kiáltani szerettem volna, visszamenni, és bebújni az ágyba, a meleg takaró alá. Három főbb problémával küzdöttem éppen. Rettentően fáztam, tényleg, majd lefagytak a karjaim, pedig még nyár van. Ugyan augusztus vége felé járunk, de ez még annak számít. Elszakadt a táskám, így egy másikba kellett pakolnom a cuccaimat. És rohadtul álmos voltam.
Egyedül kóvályogtam az utcákon reggel hétkor, és még jóval előbb is értem az arénához. Ledobtam magam a padkára, és a hátam mögé gyömöszölve a táskám dőltem neki. Hátrahajtva a fejem hunytam le a szemeimet. Annyira szeretnék otthon lenni, és csak aludni megint délig, vagy ameddig csak akarok. Ehhez képest itt fetrengek a földön, és valószínűleg mindjárt elalszom. Sikerült olyan pozíciót találnom, ami tökéletesen megfelelt ennek a célnak a megvalósításához. A tegnap estét együtt töltöttük, én, anya, apa, Gemma és Niallt is meghívtuk a kis idillre. Sokáig beszélgettünk este, legfőképpen arról, hogy most elég sokáig távol leszek. Gemma egyből lecsapott a szobámra, már a falat is ki akarja dönteni. Nem tudom minek, mikor hamarosan visszatér a kollégiumba, de állítása szerint itthonra is nagy helyre van szüksége.
-Csukd be a szád, belerepül a légy.-szemeim kipattantak, ijedten tekintettem körbe, de csak magam előtt láttam két hosszú lábat. Hunyorogva pillantottam fel, akkor tudatosult bennem, tényleg elaludtam. Ráadásul nyitott szájjal. Ki tudja, lehet még a nyálam is kifolyt..
-Túlságosan korán érkeztem.-nyögtem ki fáradtan, arcomat az ölemben pihenő pulóverembe nyomtam.
-Mi is.-nevetett fel a srác. Kattogott az agyam, vajon hogy tud ő ilyen korán ennyire fitt lenni? Leült mellém, a zsebében kezdett kutatni majd egy szál cigarettát elővéve nyomta a szájába miután meggyújtotta. Nagy szemekkel figyeltem mit csinál, rutinos mozdulattal fogta két ujja közé a szálat, és csücsörítve fújta ki a tömény füstöt.
-Ashton vagyok.-nyújtotta felém a kezét hirtelen, amit kisebb fázis késés után tudtam csak elfogadni.
-Harry.-bólintottam. Tulajdonképpen, akár itt be is fejezhettük volna a "barátkozást", legalábbis úgy látszott, ő remekül eltársalog a cigarettájával, amíg én mellette szinte fulladozom. -Hogy értetted azt, hogy mi is?-kérdeztem kínosan. Aztán rájöttem, ez volt a legrosszabb, amit tehettem, ugyanis felém fordult teljes testével, és úgy beszélt hozzám, telibe fújva az arcom. Elkerekedett szemekkel meredtem rá, magamban tartva a levegőt számoltam a másodperceket. Oh istenem, miért?
-Négyen vagyunk egy bandában. Fogalmam sincs hol vannak a többiek, de tíz perccel ezelőtt még együtt voltunk.-rántotta meg a vállát nemtörődöm stílusban. Remek, egy kategóriában legalább biztosan nem leszek vele.-Mi vagyunk a Machos.-nevetett fel a megnevezésen, és azt hittem csak hülyeségből mondja, de rá kellett jönnöm, nem viccel. Tényleg ez a banda neve.
Egyre többen lettünk a parkolóban, olyan arcok is érkeztek, amikkel még a meghallgatáson sem találkoztam. Néhányan egy lapot szorongattak, gondolom a dalszövegük volt rajta. Megnyugtatott a tény, hogy nem csak én vagyok ennyire izgulós fajta, közben pedig más akartam lenni. Határozottan akartam fellépni. Pár lány a fiúkat leste, vagy a sminkjüket igazgatták, és néha elkaptam egy-egy szófoszlányt, miszerint melyik mentorhoz szeretnének kerülni. Szerintem evidens, hogy mind Louisra pályáztak. Ráugranak az új húsra. Nekik ez jó, de én, aki minden évben azon volt, hogy egyre jobban kiismerje a mentorokat, roppantul elkeseredtem a hír hallatán. Ha Louis Tomlinson kategóriája a "Fiúk" lesz, mindhiába számíthatom ezen megfigyeléseimet. A csapatok egybe gyűltek, és már Ashton sem volt mellettem. Elnézve a banda további tagjait, még örülhetek, hogy ő került mellém, nem mondjuk a kigyúrt, tetoválásos srác. Mindenki rohangált, nevetett, beszélt, és én. Én pedig továbbra is ott ültem a padkán, és azon gondolkoztam, hogy csak én vagyok ennyire elfuseráltan álmos? Semmihez sincs kedvem, és szerintem az egész utat végig fogom szunyálni.
-Egy kis figyelmet kérek!-kissé recsegő hangon, tűnt ki a tömegből egy férfi, fekete ruhában, nyakba akaszthatós figyelmeztetője párszor a mellkasának ütközött, amíg probléma mentesen tápászkodott fel egy nagyobb kőre.
-Akkor most beosztanám a kategóriákat. Simonnal a Csapatok dolgozhatnak együtt, kérem a őket egy helyre csoportosulni, és így a többieket is.-nézett körbe, talán ismerős arcokat keresve közöttünk. Már felálltam, és a táskámat is a vállamra kaptam.-Cheryl kategóriáját a 25 év felettiek kapják.-újra megállt, hogy fellessen a lapjából.-A Lányok Nicolet kapják mentornak, így a Fiúk kategóriába soroltaknak Louis Tomlinson lesz a mentorjuk.-csapta össze a tenyerét a végére. Összeszűkítve a szemem kerestem a többi fiút, de mire reagálhattam volna, már mind körém gyűltek. Lehettünk vagy húszan, ebből fog kiesni a táborban úgy több mint a fele. Ha jól tudom, a Mentorok házára már csak 6 srác fog versenyezni egymással szemben a bentmaradásért küzdve. Köztük akarok lenni. Ahogy mondták, két buszra osztottak minket. Elsők között léptem fel a járműre, és leghátul el is foglaltam egy nekem tetsző helyet az ablaknál. A táskámat magam mellé dobtam, és felhúzva az egyik lábam kezdtem helyezkedni. A fülembe dugtam a fülhallgatóm, és a telefonom listájában kerestem a zenéket. Tulajdonképpen egy dallamot kerestem, amit két hete vettem fel a mobilomra. Otthon lejátszottuk Niallel az alapot, és nem egoizmusból jelentem ki, de tetszik. Egy dalt írok, és ez a hozzá tartozó dallam, a szöveg fele pedig már írottan hever a táskám valamelyik eldugott zsebében, teljesen meggyűrve. Legalább most gondolkozhatok a folytatáson. Annyi reményt teszek bele a dalba, és már annyi ideje írom, hogy kezdek kiakadni miatta. A dallam megvan, szavak motoszkálnak a fejemben, de egyszerűen egyik sem passzol. És még cím sincs. De nem adom fel, az nem én lennék.
-Leülhetek melléd?-éppenhogy a fejemet az ablaknak döntöttem volna, mikor egy srác bökte meg a vállam, és nézett rám kérdő tekintettel. Halkan felsóhajtottam és a lábaim alá gyömöszöltem a táskám, ezzel helyet adva a fiúnak, aki nem lehetett olyan sokkal idősebb nálam.-Liam Payne.-
-Harry Styles.-eresztettem meg felé egy mosolyt. Kedvesnek tűnt, én pedig eléggé bunkónak nézhettem ki, ha még a fülest sem vettem ki a füleimből. Azonnal cselekedtem.-Egy csoportban vagyunk, ugye?-kérdeztem beszélgetést kezdeményezve.
-Úgy látszik.-bólintott ugyancsak mosolyogva.-Hány éves vagy?-
-18.-köszörültem meg a torkom. Ha visszakérdeznék, az olyan lenne, mint mikor egy idióta társkereső oldalon, vagy az internet más szakaszában ismerkednék. Oh dehogy, ez illedelmesség volna! Éppen szólásra nyitottam a szám, hogy ténylegesen visszakérdezzek, de előbb szólalt meg nálam.
-Én 21. Három éve már jártam itt. Ugyanannyi voltam, mint te. Hazaküldtek.-hát, nem éppen dobta fel a kedvem. Sőt, inkább még jobban rám hozta a frászt. Mi van, ha azt várják el tőlem, hogy én is később jöjjek vissza? Nem, ha én innen most kiesek, soha többet nem próbálok meg egyetlen egy tehetségkutatót sem. Egy csalódás észhez térítene.
Ezek után nem sokat beszélgettünk, ő is inkább előbányászta a telefonját és zenét hallgatott, meg ilyesmi. Nem tudom pontosan mennyit fogunk utazni, de nem is foglalkoztam vele, szinte azonnal bealudtam.
***
A táskám az oldalamnak csapódott miközben lehajtott fejjel ballagtam a többi srác után. Előttük egy nő vezetett minket az egyik lakáshoz. Nem túl szívélyes helyen voltunk, inkább tűnt lepukkantnak a hely, nem láttam benne annyira sok értelmet, hogy miért pont ide hoztak minket. Az elmúlt években sem így történt semmi. Nem hiszem el, hogy pont akkor tesznek változásokat, amikor végre ráveszem magam, hogy jelentkezzek. Amikor kinyitották előttünk az ajtót, lomhán lépkedtem fel a lépcsőkön, ellentétben a többiekkel, akik mind azon voltak, hogy jó szobába kerüljenek. Megvártam, amíg ezt megtették, csak azután jártam körbe mindent, hogy hol maradt hely.
-Hé Harry, gyere.-az egyik ajtó mögül tűnt fel Liam, és intve egyet tűnt is el mögötte. Egy számomra idegen sráccal volt egy szobában, még csak ketten voltak, három ágyra. Így fogtam magam, és becuccoltam hozzájuk, elfoglaltam az oldalt elhelyezkedő ágyat. Azzal nyugtattam magam, hogy nem több mint hét napot kell itt töltenünk. Többet amúgy se bírnék itt ki.
-Este teszünk egy tábortüzet pár sráccal, meghívunk néhány csajt is, te is jössz?-meredt rám az idegen, és ha nem könyökölök fel, hogy megbizonyosodjam róla, valóban hozzám beszél, nem is válaszolok neki. Így viszont csak bólintottam beleegyezésül. Pár percig feküdhettem csak a kemény ágyon, mikor "riasztottak", hogy le kellene menni, pár új információval gazdagodni. Zsebre vágva a kezeimet, feltűnésmentesen helyezkedtem el a nappaliban, már ahol volt hely. Páran a földre ültek, néhányan meg inkább álltak. Én pedig pofátlan módon bepasszíroztam magam a kanapéra.
-Tehát, amíg a tábor tart, itt lesz a szállásotok. Csak fél órára van innen a nagyszínpad, amit kifejezetten ehhez állítottunk elő. Három dalt fogtok előadni, természetesen nem egyszerre. Az elsőt holnap délután, ezt magatok dönthetitek el, melyik legyen. A másodikat ki kell választanotok, hármasával, ahogy a szobákat osztottátok fogjátok közösen elénekelni. A lapokat egy pillanat és kiosztom. A harmadikat pedig ugyancsak ti dönthetitek el mit választotok, az, és az előtte való értékelések fogják eldönteni ki jut tovább. Nemsokára meglátogat titeket a mentorotok, sok sikert.-gondolkozón olvasgatta még a lapját a férfi, hátha kihagyott valamit, de végül csak mosolyogva intett és itt hagyott minket.
Mindezek után, pár fiú az udvarra szabadult, és fákat gyűjtve dobálták keresztezve a kimondottan erre a célra feltárt helyre őket. A többiek elmentek a szomszédos lakásokba a lányokat fűzni, hátha eljönnek ők is. Én és Liam pedig a megkapott lapunkat olvasgattuk. Lehet szólni kellene Jamesnek (mint kiderült, ez a neve a harmadik szobatársnak), és megbeszélni a továbbiakat. Ugyan holnapra még nem együtt készülünk, azutánra össze kell kapnunk magunkat. Egyenlőre még nem tudtam kiigazodni a mostani rendszeren. Miért nem lehetne egyszerre lejátszani az egészet? Minek kell itt tökölnünk egy hetet?
-Szerintem az All of me a legkézenfekvőbb lenne.-gondolkozott hangosan Liam. Határozottan bólintottam, én is azt néztem ki elsőnek. Esetleges választéknak tették ki a One Republic-tól a Counting Star-t, és Bruno Mars egyik slágerét.
-Ha nem tetszik neki, leszavazzuk.-rántottam vállat, mikor sehol sem láttam Jamest, és már kezdtem feladni a vele való kommunikálást. Liam halkan felkuncogott, majd lerakta a lapot és egyetértve bólintott. Akkor ezt el is döntöttük. Eszem ágába sem jutott segíteni a többieknek tüzet rakni, helyette csak leültem egy farészre és államig felhúzva a pulóverem cipzárját figyeltem az eseményeket. Szinte repült az idő, és mire feleszméltem gondolataim közül, a lángok már lobogtak, és többen köré gyűltek felmelegedni. Az egyik srác gitárt ragadott, és játszani kezdett, amibe egyöntetűen szálltunk be. Olyan számokat játszott, amit még a mama is kívülről fújna, pedig nem egy régi sláger. Kezdtem feloldódni, főleg, hogy Liam rávett még arra is, hogy pillecukrot emeljek a tűz fölé. Finomnak bizonyult, és igazán jól éreztem magam. Vígan énekeltük a Wonderwallt, a lábammal doboltam a ritmusra, és a botomat szorongatva énekeltem, a csillogó szemekbe nézve, akik szintúgy szerették ezt csinálni. Rájöttem, itt nem csak nekem ennyire fontos továbbmenni, és bizonyítani. Belefelejtkezve a dalba, észre sem vettem, hogy a többiek már nem énekelnek, hanem hátrafordulnak. Zavartan zártam össze a szám, és húztam elé pulcsim anyagát, mikor rájöttem, hogy a Mentorunk áll velünk szembe, és éppen engem figyel, hatalmas mosollyal az arcán.
A vége nagyon aranyos volt *-* Gyorsan kövit.♥
VálaszTörlésZS.